A mű eredeti címe: Larger Than Life
Oldalszám: 62
Eredeti és magyar megjelenés: 2014
Széria: Találj rám! (magyar) /Leaving Time (eredeti)
Már jó ideje látom a figyeltjeimnél az írónő nevét vissza-visszatérni ahogy újabb könyveket olvasnak tőle. Eddig azért nem szántam rá magam, hogy belekezdjek valamelyikbe, mert nem igazán szeretem a szomorkás sztorikat. (Persze nem olvastam mindegyik fülszövegét, de amelyiket igen, az nem festett könnyed és vidám képet.)
Viszont amikor rátaláltam a Szelíd vadakra, úgy éreztem itt az ideje olvasni tőle valamit.
Mivel ez a Találj rám! bevezetője, a maga 62 oldalával meglehetősen rövid, szóval úgy gondoltam, ha esetleg nem tetszik és nagyon lehangol, legalább nem kell több száz oldalt végigszenvedni (mert nem szeretek félbehagyni könyvet). Ám nem ez történt...
Kioldozom a kötelet, és bevezetem.
Mindenki ismeri a hasonlatot az elefántról és a porcelánboltról. Talán csak egyméteres, de azért sikerül feldöntenie egy lámpát és egy éjjeliszekrényt, majd agyontaposnia egy újságtartót, ahogyan követ a kunyhóba.
Elég meglepő, de annak ellenére mennyire rövid könyvről van szó, úgy éreztem kaptam egy teljes történetet. Nem csak egy gyors bepillantást, vagy pár napot "nyitótételnek", hanem tényleg kaptam egy kerek valamit.
Persze voltak szomorú pillanatok, de az írónő stílusa tetszett, ahogy az is, hogy konkrét adatokat sorolt (Alice) az állatokról. (Tekintve, hogy Alice kutató szerintem ez kellett ahhoz, hogy hiteles legyen. De egyébként is örülök, ha valaki szán rá időt, és tudja miről ír, ahelyett, hogy csak választ egy szakmát/betegséget/stb. mert "kellett valami a sztorihoz").
Megjegyzem, meglestem a Találj rám fülszövegét és felkiáltottam, hogy "tudtam!" (hogy gyerek lesz belőle), de most már kíváncsi vagyok a folytatásra.
Szelíd vadak:
Bár az eredeti borítók is jók, szerintem a magyar borító a legjobb köztük. Valahogy olyan komoly, de jó értelemben.
Könnyebb elveszíteni egy elefántot, mint gondolnánk.
A Szelíd vadak főszereplője Alice, aki egy kutató és akinek a múltjába is bepillanthatunk (elég sokszor, megjegyzem). Amiből kiderül, hogy az anyjával elég... bonyolult a kapcsolata, de az is, hogyan és miért jutott el oda, hogy egy elefántbébit vitt a szálláshelyére.
Egyébként a kiselefántot megtarthatta és voltak vicces, szomorú, szívet melengető pillanatok... Egészen addig míg Alice meg nem próbálta elintézni az állat átszállítását, ami miatt ott kellett hagynia egy hétre és...
Volt segítsége is egy Neo nevű helyi vadőr személyében, akivel egymásba szerettek egy kicsit, ám egyéjszakás kaland lett végül, hiszen Alice másnap megtudta, hogy Neonak bizony családja van. Hupsz!
A történet ott ér véget, hogy Alice hazarepül, mert megtudja, hogy az anyja rákos és szüksége van rá.
Ha úgy tehetnék, mintha nem olvastam volna a szavakat, mintha meg sem érkezett volna a távirat, akkor talán igaz se lenne? Ha nem beszélnék róla, nem létezne?
tags: Afrika, elefánt, kortárs, novella, amerikai, magyar nyelvű
Nekem a letehetetlen kategóriába tartozik ez a rövid történet, mert valamikor éjfél körül kezdtem olvasni, és csak azután mentem aludni (kb. másfél óra), hogy a végére értem. Egyszerűen olvastatta magát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése