2016. május 6., péntek

Leigh Bardugo: Shadow and Bone - Árnyék és csont (Grisa trilógia 1)

Halálos fájdalom tükröződött az egyetlen ember arcán, akit igazán szerettem.

Kiadási adatok

forrás: moly



A könyvet 2014-ben a Könyvmolyképző adta ki kemény- és puhatáblás változatban is. Előbbi 374, utóbbi 376 oldalas.
A könyv a Grisa-trilógia első kötete.






Árnyzóna: egy sötét hely, ahol volkrák (szárnyas szörnyek) élnek.
Kribirisz: Alináék állomáshelye az Árnyzóna mellett.
Ravka: ország, melynek fővárosa Os Alta (itt laknak a legtehetősebbek).

A szürke szöveg egy hosszabb összefoglaló (spoileres). Menj az aljára ha nem akarod előre megtudni a fordulatokat.

Alina és Mal árvák. Mivel gyerekkorukban a "grisa vizsgálat" azt mutatta nincs bennük semmi különös, a lány a térképkészítőkhöz, míg Mal a nyomkeresőkhöz kerül a hadseregben.
Amikor a csapatuk elkezdi utazását az Árnyzónán át, volkrák támadnak rájuk.
forrás: pinterest
Alina nem tudja megmenteni Alekszejt, de közben egy volkra figyelmét felkelti. Mal megvédi a lányt, de megsérül és Alinánál bekattan valami. Fény tör elő belőle, hogy megmentse gyerekkori barátját (és szerelmét), aztán elájul.
Visszafordulnak Kribiriszbe és az Éjúr elé viszik a lányt. Egy rövid sztoriismertetés a megmaradt legénységtől, aztán az Éjúr, Kom teszteli Alinát, aki megint "felragyog".

Ezután szegény lány sorsa megpecsételődik, mert kikiáltják napidézőnek és azonnal a Kis Palotában viszik (a Kis Palota Kom úr és a grisák otthona, a Nagy Palota mellett, ami az uralkodók téli rezidenciája).
Út közben rájuk támadnak, de Kom még időben odaér, hogy megmentse a helyzetet, aztán együtt mennek tovább.
Miután a palotába érnek, a lánynak csak egyetlen alvásnyi időt adnak, aztán az uralkodó elé viszik, ahol Kommal előadják a korábbi "ragyogó műsort". Őfelsége boldog, ahogy mindenki más is.
Az Éjúr fekete keftát szán Alinának (ami az ő színe), de a lány ragaszkodik a kékhez (ami az idézőké), hogy ne lógjon ki a többiek közül.


- De hiszen te remegsz - szólalt meg a férfi.
- Nem igazán szoktam hozzá ahhoz, hogy meg akarnak ölni.
- Tényleg? Én már szinte észre sem veszem, amikor végezni akarnak velem.



Másnap kezdetét veszi az oktatása, amiben nem túl meglepő módon elég béna. Mindennek tetejében Zója is visszatér a palotába (a lánnyal még Kribiriszben látták egymást) és süt róla mennyire gyűlöli Alinát. Pontosabban azt, hogy ő az új kiskedvenc.
A harcgyakorlati órán éri el tetőpontját az utálata, amikor Alina legyőzi. Zója annyira nem tudja kezelni a vereséget, hogy széllel falhoz vágja, pedig tudja, hogy szabályellenes az erejét használnia ott.
Alina a gyengélkedőre került törött bordával, de Zója szenvedi meg hosszabb távon, hiszen a harcgyak. tanár is lekiabálja rendes, aztán Kom úrtól is sírva jön ki a lány.

forrás: goodreads

Nem sokkal azután, hogy az Éjúr úgy dönt, Alina erősítőt kap, a lány is összeszedi magát. "Elengedi" Malt és rájön, hogy saját maga nyomta el a képességét. Ezután hagyja az erejének, hogy úgy áramoljon ahogy mindig is kellett volna és kezdetét veszi a tanulás, ráadásul jobban is lesz.

Eszembe jutott az utolsó levelem.
Kedves Mal! Régóta nem hallottam rólad, ezért feltételezem, hogy feleségül vettél egy jóravaló volkrát, és kényelmesen éltek együtt az Árnyzónában. Ott persze nincsen se fény, se papír, hogy válaszolhatnál nekem. Persze az is lehet, hogy új feleséged könyékig lerágta mind a két kezedet.


A téli bál igazi sorsfordító Alinának, hiszen a bemutatója Kommal remekül sikerül, aztán az Éjúr megint megcsókolja. Minden oka megvan rá, hogy boldog legyen, egészen addig míg meg nem látja Malt, akivel egymás fejéhez vágnak pár dolgot, majd a srác lelép, Alina pedig a szobájába megy sírni.
Baghra egyszer csak bekopog a lánynál és kirántja, majd egy üres kis szobába viszi és azt mondja neki, menekülnie kell. Fellebbenti a fátylat Kom hazugságairól (többek között, hogy ő a Fekete Eretnek, aki létre hozta a zónát, és nem tervezi elpusztítani). Sőt azzal toldja meg az egészet, hogy elmondja, ő az Éjúr anyja. Kom pedig azért akar Alinának erősítőt készíteni a szarvas aggancsából, hogy egyféle rabláncra verje.


Alinának nem is kell több, felveszi a nyúlcipőt, viszont a hegy előtti utolsó faluban lebukik, egy Éjúr katona felismeri és kezdetét veszi a kergetőzés. Erdőbe be, hegynek fel és le, majd egy folyóba esik, de végül kimászik és másnap Mal rátalál.
Együtt visszafordulnak és a szarvas felé veszik az irányt, Alina pedig megígérteti Mallal, ha úgy hozza a sors, nem hagyja, hogy élve az Éjúrhoz kerüljön a lány.

forrás: internet

Pont mielőtt rátalálnak az állatra, Mal szerelmet vall a lánynak. Aztán Alina nem bántja a szarvast... és ezt az Éjúr végignézi, aztán végez a szarvassal, foglyuk ejti Alinát és Malt, majd a lányra kerül a nyakék, amivel Kom irányíthatja az erejét.


Végül újra a zónához mennek és Kom kiterjeszti valamennyire a zóna határát nyugaton, demonstrálva, hogy nem ijed meg kihasználni ezt a lehetőséget, ha az uralkodó és a többiek nem úgy ugrál ahogy neki tetszik. Mindehhez persze Alina is kell, hiszen ő biztosítja körülöttük a fényt, hogy a volkrák ne tudjanak rájuk támadni.
Kom a zónában tervezi hagyni Malt, és amikor Alinára parancsol, hogy gyűjtse össze a fényt, a lány nem nagyon tud harcolni ez ellen. Így viszont Mal a sötétben marad a szörnyekkel. A srác ugyan nem sikít, de Alina megteszi helyette, aztán végre megérti, hogy irányíthatja az erejét és megmenti Malt, hátra hagyva a többieket. Kom iszonyú dühös, de nem tehet semmit, hiszen már nincs hatalma a lány ereje felett.

Alina és Mal nyugaton jut ki az árnyzónából. A srác pénzzé teszi az arany hajtűket, amivel Alina haját tűzték fel, mielőtt a zónába indultak. Végül sikerül feljutniuk egy hajóra, és bár kapnak hírt a történtekről (pl. hogy a napidéző meghalt), azt azt egyet, amire annyira áhítoznak - vagyis az Éjúr haláláról szólót - sehol nem hallják
.



Ez is egy halogatott könyv volt, de végül csak eljutottam az olvasásig. Kedvelem Malt és Alinát (Malt jobban, mert Alina néha túl nyafka volt szerintem), az Éjúr meg az elejétől gyanús volt (ugyanakkor izgalmas főgonosz lehet belőle a folytatásban). Zsenyával nem tudom mi lett, de benne picit csalódtam, jobbnak hittem.
Igazán kiemelkedőnek nem nevezném, mert olvastam már hasonlót. Ettől függetlenül jó könyv volt és kíváncsi vagyok a trilógia többi részére is.
A borító szép a maga komor, sötét színeivel.
Az első néhány oldalon furcsa, hogy orosz nevekkel találja szembe magát az ember, de hamar megszokható. Ráadásul a könyv a kezdeti lassúzás után olvastatja magát, így nem sok idő marad a neveken való töprengésre.


Kefták:
Amit olvasás közben szedtem össze (nem állítom, hogy mindegyikre figyeltem)
vörös keftán szürke hímzés: gyógyítók
vörösön fekete hímzés: szívtörők/zúzók
tejfehéren arany hímzés: cselédek
kéken ezüst: szélhívók
kéken arany hímzés: napidéző (Alina)
kéken világoskék: hullámhívók
kéken piros hímzés: pokolhívók


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése