2016. január 30., szombat

Korábbi értékelések 3


Rachel Vincent Kóborok, Latrok, Shannon Messenger: Vihar szeli ketté, J. R. Ward: Egy felejthetetlen hölgy, Jill Hathaway: Slide – Mások szemével, Gena Showalter Az Alvilág Urai 1-4




Rachel Vincent: Stray – Kóborok (2013 január)

Az eleje számomra unalmas volt, de miután beindult jobb lett. Faythe szimpatikus volt, de néha bosszantott. Kicsit meglepett, hogy az egyik testvére a 'rosszakkal' szövetkezett (ha kényszerből is).


Rachel Vincent: Rogue – Latrok (2014. december)

Bár kíváncsi voltam a folytatásra, nem mondanám, hogy siettem elolvasni. Aztán kiderült, hogy jobban tetszett, mint az első. :)

– Tényleg azt gondolod, hogy visszajön?
– Hát, ezt nem mondtam. De azért nem kell belehalni, ha kidobnak.
Teli szájjal rávillantottam a szememet.
– Te már csak tudod?!
– Meglehetősen biztos vagyok benne, hogy minden exem túlélte.
 

Nekem bejött ez a könyv! Mozgalmas volt.
Emlékszem az első könyvben Faythe-t egy kicsit bosszantónak találtam. Most valahogy ez az érzés elmaradt. Ennek is örülök, mert sokkal nagyobb lelkesedéssel kezdem majd a következőt.
Andrew. Hát előkerült… sajnos. Nos, végül nem élte túl a kötetet – ahogy Luiz sem –, szóval pipa és várjuk a következő főgonoszt.
Az új jövevénynek még nem tudom mennyire örülök (bár ha marad, előbb-utóbb talál magának egy kandúrt a srácok közül), viszont Faythe tárgyalása nagyon érdekel. Nyilván nem végzik ki a főszereplőt, de azért még jól megleckéztethetik. (Mivel tényleg véletlenül változtatta át Andrew-t, nem igazán értem a problémázásukat…)
Kedvenc karakter, nálam Jace lett. (Marc nekem túl sokat szenved).






Shannon Messenger: Vihar szeli ketté (2014 június)

Nyáron elején olvasni egy olyan könyvet, amiben folyton hőség van? Legalább az ember korán elkezdi a felkészülést. .)

– Az emlékeim csak rám tartoznak.

Ez a könyv egyszerűen úgy jó, ahogy van.
Nagyon szerettem az Audra-Vane párost (és melegen ajánlom, hogy Audra a folytatásban is jelen legyen, ne csak a végén fusson be). Audra anyját meg az elejétől utáltam… Először mert szívtelennek gondoltam, aztán meg azért mert tudtam, hogy az, sőt…

A borítót nagyon szeretem. Talán kicsit jobban is, mint a sztorit.
Be kell vallanom, az elején még nem voltam biztos benne, hogy mennyire fogom szeretni a könyvet, de meggyőzött. :) Nem mondom, hogy „földhöz vágott” a történet, mert legyünk őszinték, inkább csak a második fele érdekes/kellően mozgalmas. Viszont jó volt valami olyanról olvasni (szilfek), amiből még nem írtak 1181xxxx millió könyvet és szerethetőek voltak a főszereplők (bár Audra kicsit sokat hangoztatta, hogy "én vétkem…"). Mivel nem vártam semmit, ezért jól elvoltunk egymással és alig várom, hogy a folytatást is elolvashassam.


Jessica Bird (J. R. Ward): Egy felejthetetlen hölgy (2013 augusztus)

Azt hiszem a legnagyobb húzóerő a könyv felé az volt, hogy kíváncsi voltam mit alkot vámpírok nélkül Ward.
Mondhatjuk, hogy tetszett, de én nagyon vártam, hogy valahol a történetben legyen egy majdnem-kinyiffant rész. Ilyen nem volt, és számomra elég lassan haladtak a dolgok. Szóval kb. a fele nekem unalmas volt, ráadásul néha nem kedveltem Grace-t (harminc éves koráig nem tudott a sarkára állni a szüleivel szemben, annyira, hogy még egy olyan házasságba is belement amit nem akart? ughf).
A szakácson nem lepődtem meg (vagyis amikor rájöttem, hogy ő lesz a...z, akkor igen, de a végén már nem). Jack a friss eljegyzése ellenére talán a féltesó mellett köt ki végül.
Tetszett, de nem kedvenc.


Jill Hathaway: Slide – Mások szemével (2013 május)

Pozitívan csalódtam ebben a könyvben. Lehet izgulni rajta, és találgatni a dolgokat. Egy kicsit tartottam tőle, hogy túl sötét lesz a történet, de végül rájöttem, hogy finoman tekergették a szálakat.
Az ilyen-olyan lényekről írt könyvek között jó kikapcsolódás, mivel a főhősnőnk nem valami misztikus lény, csak van egy érdekes képessége.


Gena Showalter: Éjsötét vágyak (2010 március-április)

Ritkán olvasok ilyen sokáig egy könyvet, de ezzel valahogy lassan haladtam... Ez viszont nem azt jelenti, hogy rossz könyvnek tartom.
A történet tetszett, és a halhatatlanokat meg Ashlynt nagyon megkedveltem.
Ez a minden este meghal dolog…ráadásul ahogy meghal…szegényt nagyon sajnáltam.
Jó indító kötet, bár nem ők a kedvenc párosom...


Gena Showalter: Éjsötét csók (2011 február)

...hanem Lucien és Anja. :) Oké, az egyik kedvenc párosom, ha nagyon pontosan akarok fogalmazni.
Ezek ketten jót kergetőztek, közben pedig egymásba szerettek. Én meg kicsit a könyvbe.
Szeretem a főszereplő párost, a sztorit és még a borítót is. :)


Gena Showalter: Éjsötét bosszú (2011 július-december)

Ez valahogy "nem csúszott". Bár bírom Reyest, Danika... na ő annyira nem kedvenc. És valahogy a történet sem fogott meg annyira, mint korábban, így elég lassan haladtam vele.


Gena Showalter: Éjsötét hangok (2012 április)

Négy nap alatt elolvastam, mert ez megint izgalmasra sikeredett. (Lehet, hogy ennél a sorozatnál minden második tetszik?)
Nagyon szerettem a könyvet… kivéve a végét. Az olyan életben-kell-tartani-gonoszkát-hogy-legyen-folytatás volt.
Ha mondjuk csak Gwen találkozik az apjával harc közben… oké, hogy futni hagyja. De ott volt Sabin is, meg még pár harcos (plusz Anja)… és senki nem kapta el!?!? Ez nekem így nem volt az igazi.
A hárpiák viszont maradtak. Kíváncsi leszek, hogy ki lesz az első aki közelebb kerül valamelyik harcoshoz :)
Az angyal is nagyon érdekel… Talán ő lesz Aeron párja :D

És mivel több kötet nem jelent meg magyarul, azt hiszem ideje megkeresni őket amazonon...

Borítók forrása: moly.hu


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése