2015. augusztus 27., csütörtök

A Végzet Ereklyéi összegzés


Júliusban a végére értem ennek a sorozatnak is. Be kell vallanom, volt hogy kicsit harcoltunk, de a teljes sorozatot nézve azt mondanám, szerettem a világot és a karakterek többségét. Nyugodt szívvel ajánlanám olvasásra fantasy kedvelőknek.




Csontváros
Jace azonnal a szívembe lopta magát (mint gondolom a legtöbbeknek).
Megismertem az Árnyvadászok világát és annyira magával ragadott, hogy alig-alig tettem le a könyvet.
Egy kicsit piszkált, hogy a főgonoszt futni hagyták, de nagyjából ennyi amit a negatív oldalra írnék.

Mivel készült a Csontvárosból film, ezért kiadták új borítóval is, de szerintem az eredeti sokkal jobb volt. Plusz a sorozat borítóösszképébe is az illik... Persze ízlések és évszakok.
Jövőre érkezik a Shadowhunters című sorozat, és így újracsomagolták a külsejét... Nem csak a Csontvárosnak, hanem az egész sorozatnak (sőt még a Pokoli szerkezetek trilógiának is), és ez alkalommal szerintem mindenki meg lehet elégedve vele. Igazán szépek lettek és illenek a történethez.


Azt nem tudom, hogy itthon is kiadják-e (ahogy a Csontváros filmes borítóját... ami szerintem felesleges volt, de mindegy), viszont Amerikában szeptember 1-től elérhetőek a könyvek ilyen borítóval. Szóval aki mindenképpen szeretné a sorozatot így is a polcán tudni, online tuti meg lehet majd találni. (Esetleg nagy felbontású képet ki lehet nyomtatni és - ahogy a kemény fedelű könyveknél szokás - ráhajtogatni a már meglévő könyvekre.)






Hamuváros
Nem sokkal a nyitókötet után folytattam a sorozatot és továbbra is alig tettem le.
Izzy-t annyira nem szerettem az első könyvben, de itt már megkedveltem, ahogy néhány fontos, de kevésbé főbb karakter is a szívemhez nőtt, pl. Luke.
Amikor újraolvasom (mert az tuti, hogy újraolvasom :)) talán el tudom majd dönteni, hogy ez vagy a Csontváros tetszik-e jobban, ám egyelőre nem tudnám megmondani. Mindkettőt nagyon szerettem olvasni és tetszett a sztori meg a humora, és az is, hogy nem éreztem gyengébbnek, mint az első könyvet.

Üvegváros
A Hamuvárost 2012. január közepén olvastam, ezt a harmadik könyvet pedig febr. 3-5 között. Azt hiszem ez jól mutatja mennyire magával ragadott a világ és a történet.
Az Üvegváros is ugyanolyan izgalmas volt - sőt talán még inkább -, mint az első két rész.
Természetesen a sorozat megtartotta jó szokását és ellátogattunk a címadó helyre.
Egyébként Alicante, Idris fő- és egyetlen városa ez a bizonyos hely, amit Üvegvárosnak is neveznek.
A Démontornyok nagyon tetszettek, mert különböző színre váltottak attól függően, hogy mire kellett figyelmeztetni az ottaniak (pl. támadás, esküvő, stb).

Bukott angyalok városa
Mondanom se kell, az első három kötet után alig vártam, hogy ezt is elolvashassam, aztán... uhh.
Nem nevezném rossznak ezt a követet, de számomra nagyon messze volt a többitől. Ráadásul Sebastian egy nagyon-nagyon idegesítő karakter volt, így szurkoltam, hogy kinyírja valaki... de a végén előre tudtam, hogy túl fogja élni az a...

Elveszett lelkek városa
Ezt a könyvet már 2014 vége felé olvastam, akkor sem ment könnyen. Bár ez ritkán esik meg, néha szenvedtem olvasás közben. Nem tudom miért, de a Clary-s részek valahogy nem estek jól. Az is fájt kicsit, hogy Jace... mondjuk úgy, "nem volt értékelhető a jelenléte". Magnus és a többiek viszont felhúzták a sztorit aminek örülök, mert így eljutottam a végéig, aztán a következő kötetig is.

Mennyei tűz városa
Ahogy már írtam most júliusban ezt is elolvastam. Egyrészt kellemesen csalódtam, mert sokkal inkább tetszett ez a rész, mint az előző. Másrészt nagyon érezni rajta, hogy zárókötet, de ezzel persze semmi bajom nem volt. Az jobban zavart volna, ha nem varrják el szépen a szálakat. (Külön piros pont Jemért).



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése