Szerencsére tudom mit szeretek és mit nem szeretek olvasni, ezért ritkán futok bele olyan könyvekbe, amikre aztán gondolni sem akarok. Persze azért nem lehetetlen. Komfortzónán belül és kívül is akadtak olyanok, amiket látni sem akarok többet.
A szürke 50 árnyalata
Ne is próbáljon senki meggyőzni! Az első ötven vagy nyolcvan oldal után eldobtam.
Értem én, hogy a "szexel mindent el lehet adni" szlogen néhányaknál komolyan beragadt, és tényleg addig hypolták a könyvet, míg egy stúdió is megvette és vászonra vitte, de!
Na hogy fogalmazzam meg ezt szépen?
A karakterek gyengék, a sztori klisé és az egész trilógia (?) a szexre épül, ami számomra nem nagy vigasz, mert ennyitől nem fogom jó könyvnek tartani. És akkor még meg sem említettem, hogy az erős, intelligens női főszereplőket kedvelem, nem pedig...
Akit egy angyal megcsókolt
Hihetetlen unalmasnak találtam, így az első könyvnél nem jutottam tovább. A cím és a borító szép, de a sztori... Annyi jó könyv van, hogy nem éri meg nekem ezzel szenvedni.
Dark Love trilógia
Én végig olvastam mind a három könyvet azt remélve, hogy a következő jobb lesz. Nem lett.
Nem mondom, hogy olvashatatlan, végülis nem az. Viszont aki már olvasott igazán jó könyveket, az szerintem nem különösebben fogja kedvelni.
Angyalcsillag
Jennifer akárki írta, és már a copy-borító (meg az angyalos alapsztori) miatt gyanakodhattam volna.
Ez a könyv simán kiérdemel egy "kínzás" díjat, vagy érmet, vagy oklevelet, vagy... akármit.
Nekem valahogy semmi sem tetszett benne. Se ahogy a történet alakult, se a karakterek, tényleg semmi.
Persze sokan csinálják, hogy az épp felkapott témában írnak könyvet, de könyörgöm, legalább jót írjanak!
Vámpírnaplók
Elena eszméletlenül idegesítő karakter már az első könyvtől kezdve és ezzel az a legnagyobb problémám, hogy ő a főszereplő, így viszont tutira nem nyírják ki azt a szőke libát.
Ha jól emlékszem a negyedik kötetig bírtam, mert nem csak Elena volt a gondom.
Később olvastam L. J. Smithtől a Night World első könyvét, ami szintén vámpíros, és szintén nem kedveltem. Illetve a The Secret Circle sorozatból is elolvastam az első regényt.
Nem tudom, hogy a Vámpírnaplókat és a Night World-öt ugyanaz a fordító kapta-e, mindenesetre a TSC-t angolul olvastam és úgy valamivel jobban tetszett.
Ettől függetlenül nem sietek folytatni. Úgy tűnik L. J. Smith stílusa nekem valahogy nem jön be, de ez nem baj. Én sem szerethetek mindenkit.
Gyémántfiú
S. Kitti regényének azért álltam neki anno, hogy magyar íróktól is olvassak, ám végül az ellenkezőjét sikerült elérni, mert utána jó ideig nem akartam újabb próbát tenni.
Ez a könyv (és ahogy itt-ott hallottam a folytatásai is) erősen szappanoperára hajaz. Na most, ez a tv-ben úgy-ahogy elmegy (bár engem aztán nem lehet azzal vádolni, hogy sokat nézek), de könyvben? Megmutatom merre van az ajtó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése