Tavi Kata: Nyitótánc

kép forrása: moly.hu

A borítóról röviden annyit, hogy tetszik, bár a részletekre itt sem figyeltek. (Bővebben majd egy borítós posztban.)

Kezdjük az adatokkal.
A könyv 2013-ban jelent meg a Könyvmolyképző Kiadónál. A Nyitótánc a Sulijegyzetek sorozat első része. (Azt is mondhatnám, nyitókötete.)




tags: középsuli, tánc, magyar nyelvű, magyar író, szerelem, kortárs, ifjúsági, barátság, regény, sport.






Kezdjük is!

Tologattam ezt a könyvet már egy ideje. Az SzJG-t bár szerettem, úgy éreztem utána, hogy jó ideig nem vágyom újabb sulis sorozatra. Végül ez felkerült az őszi olvasmánylistámra, mert megfogadtam, több magyar író(nő) által írt regényt elolvasok idén. Valahogy azokból mindig kevés landol a listáimon. (Mentségemre szóljon, belefutottam korábban már egy-két olyan könyvbe (Gyémántfiú) amiről még beszélni sem szeretnék.)

Igazából nem számítottam semmire, és azt hiszem így volt a legjobb. Tudtam, hogy középsulis történet, tudtam, hogy a lány táncol és a srác kosarazik... Nagyjából ennyi. Örülök, hogy Lilla nem hasonlít a másik, fentebb említett sorozat főszereplőjére, sőt számomra Lilla sokkal valóságosabb volt. Ő jó tanuló, de nem kitűnő. Az osztályban megtalálható mindenféle karakter, a bonyodalmak a szokásos tizenévesekkel kapcsolatos dolgok, szerelemmel és barátsággal a középpontban. Lényegében megvan benne minden amitől jó egy ifjúsági regény.


Karakterekről:

– Üdvözletem mélyen tisztelt osztálytársaim! Én is határtalanul örülök neki, hogy négy évig boldogítjuk egymást, de most elkotródnátok az útból? Utálok az első sorból szurkolni a dirinek. Nem lájkolom az évnyitó beszédeket.

Kristóf már az első napon tett róla, hogy emlékezzek rá később is. :) Egyébként Pintér első megjelenése (szintén itt az évnyitón) valamiért Pitonra (Harry Potter könyvek) emlékeztetett.

Azon, hogy Márk pont Zentai lett... úgy tudnám megfogalmazni, hogy "felnyifogtam". Hajnali kettő körül kezdtem olvasni a könyvet és hát próbáltam nem hangosan nevetni, mert még a kutyámnak is van egy elég kifejező pillantása arra, amikor az éjszaka közepén felkeltem a hangoskodásommal pedig semmi baj nincs.

Tetszett, hogy Lilla szívszerelme, Krisztián is egy átlagos kamasz és nem valami tizenhatnak eladott huszonéves.

A kedvenc szereplőm viszont Jázmin lett (a neve ellenére, SzJG Kingára emlékeztet, de ezzel sincs baj), mert szeretem az egyenes, őszinte, "mondom ahogy gondolom" karaktereket. Igaz, néha kicsit durvára sikerül egy-egy kijelentés, de ez belefér.

– Ákosra úgy általánosságban nem jellemző a magas IQ. Annyira nem, hogyha az intelligenciájából kivonnánk az egóját, tuti mínuszban lenne.

Annyit kifogásolnék, hogy nekem kicsit sok volt a mesélős rész (a párbeszédekhez képest), de ettől függetlenül tetszett, bár nem érzem, hogy azonnal kezdeni akarom a következő kötetet. De nem kell minden könyvért megőrülni. :)
Biztosan folytatni fogom, talán télen.

Bólintottam, leginkább magamnak, és meghoztam egy döntést, amit egy teljes nyaram lesz megbánni.

Két dolog volt amivel sikerült meglepnie a könyvnek. Az egyik, hogy Lilla tánctermet kapott a szüleitől. A másik pedig a végén Márkról az infó.
Az elején úgy tippeltem, ha szerelmi háromszög lesz (és miért ne lenne? ez egy ifjúsági sztori) akkor az a Márk-Lilla-Krisztián trió főszereplésével fog összejönni. Így az első kötet végén azt mondanám, hogy jó eséllyel tényleg így lesz.